legyél a napom!

"Talán nem tetszik, de néha fontos, hogy megálljunk egy pillanatra, elvonatkoztassunk a dolgoktól, és lássuk a teljes képet. Valójában rájönni arra, hogy eddig mindent rosszul láttál, felszabadító érzés lehet, és hirtelen észreveszel új perspektívákat, új lehetőségeket, amiket eddig észre sem vettél."


Sokáig azt hittem, hogy nekem egy ugyanolyan ember kell, mint amilyen én vagyok. Hasonló múlttal, sérelmekkel - mert ő megérthet és elfogadhat.

De tegnap éjszaka rá kellett döbbennem, ahogy Kattnissnek is - hogy nekem nem egy másik én-re van szükségem, hanem egy Napra. Egy napra, aki meleget ad, aki minden nap megmutatja hogy a világ nem fekete és fehér, hogy mennyi szín rejtőzik a napfelkeltében, hogy a nevetés a legjobb gyógyszer. Hogy mennyit ér egy Free Hug, a karácsonyi gyertya lángja. Hogy lásd a világos, szebb oldalt.

Körbe vettem magam olyan emberekkel, akik visszahúznak a sötétségbe, a múltba, csak mert féltem az újtól, a boldogságtól. Pedig mindenkinek jár egy Peeta. Őt nem azért szeretjük, mert olyan mint mi, vagy mert helyesebb, kevesebb a ránc a szeme körül... a homlokán. Őt azért szeretjük, mert nem túlélni - hanem megélni tanít. Mindenkinek kijárna ez a fénysugár. A naplemente narancssárgája. 


"I gotta go. You stay here. You are a gifted surgeon with an extraordinary mind. Don’t let what he wants eclipse what you need. He’s very dreamy, but he’s not the sun. You are."

Lásd egészbe az egészet!

Szürke szamár, aki beáll bégetni... Önmagam a ködben.

A mai nap fontos volt. Mikor felébredtem még nem tudtam. Honnan is tudhattam volna. Azok az igazán fontos napok, amikről nem tudod, hogy azok lesznek. Azok az igazán felemelő pillanatok. 

Vettem ma egy fülbevalót. Semmi extra, lógós, sok kicsi bigyusz van rajta. Nem olyan, mint amiket hordani szoktam. Nem egyszerű, pici. Feltűnőbb. Olyasmi, mint amiket régen láttam a "nagy lányokon" s tetszett. 

Ma megláttam egészbe a nagy képet. A kép amiről eddig azt hittem sík, s csak egy oldalról lehet megközelíteni. Kiderült, hogy nem négyzet, hanem kocka, s ezer meg egy iránya van.
Nem értesz valamit? Fordítsd fel! Változtasd meg! Cserélj ki benne valamit! Ha elakadtál, ne állj meg, zavard össze a a dolgot, így inspirálod magad, hogy gondolkozz. Új szemszögeket keress. 
A másik szemszög. Hány négyzet van a képen? 

Este hazafelé, ültem a "szokásos helyemen", az ablak mellett a vonaton. Bele-bele szoktam pillantani az ablakról visszatükröződő arcba.  Néztem, néztem.
Ma láttam.

Azt a valakit láttam, akiről azt gondoltam, elveszett. Tökéletesen úgy nézett ki, mint akit elvesztettem 7 éve. Haja furán göndörödött a tarkóján, fülbevalóin meg-megcsillant a vonat félhomályában a fény. Arca kicsit kerek, de különleges. Pont úgy,mint azon a régi képen.
Megláttam Önmagamat. 
Mi változott? Miért láttam meg Őt, aki eddig is ott volt az ablak üvegében?

Van célom. Vagyok.
De mi változott? Mi az oka? Okozója?
Mi volt előbb? a jó érzés, mely hatalmába kerített a ma este, hogy valami újat hozhatok a világba, valami jót, vagy hogy újra meg tudtam látni önmagamat? Az érzés vagy a cél definiálása? Vagy ez a kettő adta ki, hogy újra magamra találjak? A komfort érzetem a maximumon van. Nincs se túl meleg, se túl hideg. Ma minden flottul ment.Tetszik amit látok, érzek, tapintok, tapasztalok. Majdnem tökéletes minden. Egy valami hiányzik.
A régi idők illata.
Vissza lehet e még idézni? Tudom e, milyen ez az illat egyáltalán?Vagy ez is olyan, mint az első szerelem?
Egyszer érzed csak, de az olyan intenzív, hogy sose felejted, s egész életedben, arra vársz, viszont köszönjön ez az érzés, s ha nem vigyázol, az egész életed a várakozással fog elmenni, s vele együtt az élmények, a szerelemek, az élet.
Választhatunk. Feladhatjuk. Leszállhatunk a vonatról, s csak állhatunk, megpihenhetünk a peronon. De könnyebb lesz e? Fel tudunk e szállni egy új vonatra? Lesz e elég erőnk? Vagy leülünk egy padra, s figyeljük  a többieket. Ha már egyszer leszálltál vissza tudsz e szállni.
Én leszálltam, s azt hiszem, most kaptam még egy lehetőséget hogy visszaszálljak. Több vonaton is utazhatunk egyszerre. Az élet a MÁV. Az érzelmek, motivációk, célok a vonatok. Leszálltam hét éve az érzelmek vonatáról, s imádkoztam, szűnjön meg minden érzelem. Megkaptam, s nagyon jó volt. Most, lehet hogy kaptam még egy lehetőséget, s újra felpattanhatok? Élmény, Energia, Mosoly...
Meg tanultam, hogy egy képet nem úgy kell nézni, hogy állsz előtte, vagy hogy tovább sétálva rápillantasz. 
Leveszed a falról, megfordítod, s rájössz, az az út, ami neked kell, a kocka másik oldalának alján van. Dobj el mindent, vedd a kezedbe, ha elakadtál. Tapintsd meg, s ne csak nézd, lásd, 
tudd, mi az egész. A felhő nem csak az, amit te az égen látsz.

"A felhő a légkörben lebegő apró vízcseppek és/vagy jégkristályok halmaza. A talaj közelében lévő formája a köd."

tyúk-tojás- kakas avagy hogyan készül a rántotta reggelire

"Felnőttnek lenni annyit jelent, hogy egyfolytában el kell tűrni a kellemetlenségeket, a szökés lehetősége nélkül."

Rafael Seligmann

Mindannyian használunk közhelyeket, szállóigéket, némelyiket gyakrabban is a kelleténél. Sőt, vannak kedvenc gyűjtőhelyeink is.
Mind ismerjük a varjú meg a róka sztoriját a sajttal, meg h a teknős gyorsabb, mint a nyúl. Mi a közös bennük? A jó győzedelmeskedik, tanulságos, hogy hogy éljük az életünket. Vagy hogyan ne. Megfogadjuk e ezeket a rövid foszlányokat, miket gyerek korunkba belénk neveltek? Avagy vagyunk e annyira zsenik, hogy befogjuk a szánkat s megesszük a spenótot.

  Vegyünk egy alapfelállást.  Elmegyünk bulizni. Többet iszunk a kelleténél. Tudjuk, hogy nem szabadna, hiszen másnap munka van. Végig pörög az agyunkon, egy pillanatra, hogy nem kéne, de hát a többiek is koccintanak, akkor én miért maradnék ki? Meg kell felelni a társadalmi elvárásnak. Meg kell –e felelni a társadalmi elvárásnak? Vagy odasúgjuk a mixernek, hogy a vodka helyett gyümölcslevet rakjon a koktélba, mikor a lányok nem figyelnek? Mi ez?

„Haszontalan dolgoktól megszabadulni nem feladás, hanem maga a felnőtté válás. "
Laurell Kaye Hamilton

Felelősség. Felelős vagy magadért, a munkádért, az életedért, másokért. Úgy gondolom, ez, az azt a fordulatot hozza az életedbe, amit felnőtté válásnak neveznek. Avagy leesik a tojáshéj a seggünkről. Benő a fejünk lágya. Soroljam még?

    De arra is rájöttem, hogy nem az a legnehezebb, hogy magadban elfogadd a tényt, hogy már te is egy vagy a szürke eminenciások között, hanem az, hogy ezt megértesd, s elfogadtasd a világgal.

Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk, igyunk és más felnőttes dolgokban vegyünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősségteljesek legyünk. Komolyak, felnőttek. Megnövünk, megöregszünk, de felnövünk-e valaha is? Valahogy felnövünk, családunk lesz, férjhez megyünk, elválunk, de többnyire ugyanazok a problémáink, mint tizenöt évesen. Mindegy, mennyit növünk vagy öregszünk, akkor is örökké botladozunk, örökké keresgélünk. (grey's anatomy/

Egy kis kérdezgetésre adtam a fejem, hogy ki, hogyan élte meg a felnőtté válást? Mikortól vagyunk felnőttek? Életkor? Státuszváltás? Lélektani döntés? Hozzáállás? Öltözködés?

„- Amikor elkezdtem dolgozni és igen, nagyon, de nagyon tudatosult bennem, de ettől függetlenül azt csinálok, amit akarok. "
- Például, ha  a baráti társaság elmegy bulizni, tudnál e nem-et mondani, mert másnap dolgozol?”
-  "Sose mondok nemet ….de mérlegelés után döntenék :) "

„Hát erről nekem elég érdekes a felfogásom.  Igaz hogy felnőttem és ennek megfelelően próbálok élni,  de csak is azt csinálom amit akarok úgy gondolom hogy akkor vagyok boldog , ha azt csinálom amit szeretek és a körülöttem élő emberek is akkor lesznek boldogak és akkor érzik jól magukat velem.

 Az hogy már nem vagyok 15éves csak más megvilágításba helyezi a dolgokat több mindent értek stb...

Ezért van az hogy egy 16 éves gyerek is lehet olyan mint egy felnőtt a gondolkodásában érett és ha az meg van akkor már csak a tapasztalat kell hozzá vegyük a cserkészeket ha már.. ők is korán 14-15 évesen felelősséggel tartoznak mások iránt.  Fel kell nőniük folyamatosan újat kell tanulniuk és tágítani kell a saját és a hozzájuk tartozó gyerekek világlátását felelősség, nyitottság, tapasztalat, és az hogy mindig azt csinálja az ember amit  szeret.

Véleményem szerint az a legfontosabb :)

 „huuu...  Én 16 évesen már úgy éreztem felnőttem! Azóta dolgozom, önellátó vagyok. De igazából 26 évesen "nőttem" fel igazán, amikor eldöntöttem, hogy mi akarok lenni. Azóta tanulok, és lassan célba érek  Kb. 20 éves korom óta érzem, hogy nem tehetek meg mindent, amit akarok  ”

- „Hogy érzed, felnőttél már? Mikor és hogyan tudatosult benned, hogy már többé nem csinálhatsz azt, amit csak szeretnél?”

-„Hm..... Elgondolkodtató. Szellemileg igen, de társadalmilag nem.”

 - Szerinted mitől lesz valaki felnőtté?

- Én valahova az önálló megélhetés és  a saját lábon megmaradás/élés határvonalra raknám a társadalmi megítéltségét.
Szellemileg : ha a világot kellő tisztelettel es érdeklődéssel figyeli. Bar ez utóbit az érett gondolkodáshoz sorolnám ..

„felnőni felnőttem, nagyjából, amikor a nyakamba szakadtak a családi anyagi gondok, meg a családom teljes probléma megoldási képtelensége amire persze mindig van kibúvó magyarázat.... úgy 2--3 éve kezdődhetetett ... a folyamat vége az elköltözésem amit szintén jó pár éve tervezgetek ... persze nagyon hosszú folyamat volt ... 
az meg hogy tudatosult e már bennem h nem tehetek azt amit akarok ... ezzel igazából nem egészen értek egyet, tulajdonképpen nincs nagyon olyan dolog amit ne tennék meg de meg akarnám, ahol ott akarok lenni, ott vagyok, amit meg akarok tenni megteszem, tény, h emiatt nem érek sosem haza 11 - éjfél előtt, (tudod, ez a semmire sincs időm mert mindenhol vagyok szindróma :)„

"Ez egy nagyon komplex kérdés nálam... Nem érzem magam 

felnőttnek, vagy inkább nem akarom, de valójában a párommal 

lakom a saját lakásomban és a mi munkánkból élünk, leginkább az 

enyémből. Kb ez ami megmutatja hogy igen, felnőtt vagyok, de 

ugyanakkor szeretném még csinálni a korábbi dolgaim, aminek 

leginkább a párom az akadálya, mert szeretné ha több időt 

töltenék vele. Ha ő nem lenne lényegében azt csinálnék még 

mindig amit szeretnék. Persze a munka mellett, de gyerekként ott 

van az iskola, ami hasonlóan leköti az időt. Alapvetően nem érzem 

magam felnőttnek, majd akkor szerintem ha lesz gyerekem, de még

az se biztos, lehet, hogy akkor is gyerekként fogok viselkedni. 

Szerintem ez nem is gond..."

Kérdezhetjük, mi miből következik, melyik az a pont, ahol hivatalosan is felnőtté válsz? Mi volt előbb, az elhatározás, a döntés, vagy maga a folyamat, mi közben vagy után, rájöttél, hogy felnőttél. Vagy csaj úszol az árral, s reménykedsz, hogy nem fulladsz bele. Görcsösen kapaszkodsz egy ágba, s imádkozol, hogy vége legyen? Vagy megpróbálod élvezni, felfekszel a hullámokra és nézed a körülötted lévő világot?
Nem a cél a lényeg, hanem a megtett út.

"Sok időt pazaroltak már el a kérdésre, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás. Természetesen a kakas."

Kacsa vs Kolala

Phascolarctos cinereus VS Anas platyrhynchos domestica
 Kacsa leszek.
Ha úgy táncolsz,  s úgy is hápogsz mint egy kacsa, te is kacsa leszel. Vajon tényleg így van e? Vajon, ha magadat becsapod, hogy te nem zsiráf vagy hanem kacsa, akkor tényleg át tudsz e alakulni kacsává? Meg tudod e önmagadat változtatni ilyen szinten?Vagy csak egy nagyon fura zsiráf leszel, aki kacsának adja ki magát, de rajta kívül, mindenki tudja, hogy ő egy zsiráf, s jót mosolyognak rajta.

Ugyanakkor mik a kacsák? Kis gyermekkorukban akit legelőször meglátnak, azután mennek. Mindig.
Akarunk e kacsák lenni? Függésben lenni egy kacsamamától/embertől/macskától/ férfitól?
Avagy olyan zsiráfok szeretnénk inkább lenni, akik azt játsszák direkt, hogy kacsák?
Vagy kacsák akik tényleg úgy viselkednek, mint a kacsák?
Vagy merjünk nagyot álmodni, s zsiráfoknak akarjuk magunkat tettetni, miközben pihe-puha kiskacsák vagyunk, s szívünk mélyén mennénk a többi után, de mi merünk nagyot álmodni?
 Merjünk-e önmagunkat felvállalni. Zsiráf vagyok. Viselkedjek is úgy. Ha a többi nem fogad el, mert más vagyok, akkor ez van. De ez hosszú távon bírható e? A legnehezebb pillanatokban is képesek vagyunk e egyenes nyakkal Zsiráfnak lenni? Vállaljuk e e következményeit. Senki nem ér fel hozzánk, s nem halljuk hogy mit mondanak. Mindenki furcsán néz ránk. Kialakítunk egy védvonalat, ahová csak keveseket bírunk beengedni és imádkozunk egy másik zsiráfért az állatkertbe....

S mi a helyzet a többi állattal? A koalákkal?
Akik egész nap szabadon azt csinálnak amit szeretnének. Kis cukik. Reggel felkelnek, felmásznak a eukaliptuszfára, esznek, esznek...esznek. Lemásznak, pózolnak egyet a kínai turistáknak, majd alszanak tovább. Csak ennyi lenne az életünk? Mindent csak lazán? Ahogy esik úgy puffan? Ezt látják a zsiráfok, kacsák, emberek, de így van e?
Tudtátok e, hogy a koala akár 600 méterig is képes eljutni egy egy finom betevőért. Lassan, szépen komótosan, de megteszi a távot. Van e közölünk valaki, aki ennyire elhivatott tud lenni? Aki képes a kitűzött cél érdekében mindent megtenni. Az orvosok azt mondják, hogy ők mindent megtettek. S általában ez így van, a lehetőségeikhez  mérten, mindent megtettek a betegért. Amikor az orvos közelít feléd, nem kell megszólalnia, látod,mi következik. Lelassul a világ, s szépen lassan forogni kezd. Ezt érzik az elhivatott koalák is. Minden nap. Mi ez, ha nem becsülendő? Kik vagyunk mi, hogy ítélkezzünk?

Kacsák, akik függnek az általuk kiszemelt gondolataitól, cselekvéseitől?

Zsiráfok, akik nem mernek beintegrálódni a társadalomba, mert félnek a sok teljesen különböző egyed mellett, hogy őket másnak tartják?

Koalák, akiket mindenki egyszerűnek tart, s mégis ők teszik meg a legnagyobb utat a változás mezején?

De a nagy kérdés, nem is az, hogy mik vagyunk, vagy hogy mit szeretnénk elhitetni a társadalommal, ami körülvesz minket, hiszen amit mi nem veszünk észre, amiről azt gondoljuk, senki nem jön rá, azt mindenki látja, s amiről az hisszük, égbekiáltó baki, kiderül, hogy épp senki nem vette észre. A lényeg az ablakom. Én mit látok, ők mit látnak, én mit nem látok, ők mit nem látnak. Nem az a lényeg, hogy kiknek akarjuk magunkat eladni, vagy hogy mások mit látnak ebből,hanem hogy mik akarunk lenni.  Mert az élet, ahogy a karma is egy céda. S a végén csak mi leszünk, hogy elszámoljunk, kik is lettünk. ...mondom, céda. ...



U.i.:"Mivel a koala étrendje elég alacsony tápértékű, energiát takarít meg azáltal, hogy szokatlanul kicsi az agya: a koponyaüreg 40%-át folyadék tölti ki...."

U.i.2.:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=615350401817980&set=a.169269103092781.36901.141997859153239&type=1&relevant_count=1&ref=nf

U.i.3.:
" A koala név bennszülött eredetű, "nem ivó"-t jelent. "

Heatchliff CV

„…Bárcsak kislány volnék újra,

            edzett, szabad, vadóc….”

Catherine utolsó mondatainak egyike. Halála előtt nem sokkal.
Igen az üvöltő szelekből idézve.
Amikor pár éve elolvastam, nem tartottam többre, mint egy kedves Brönte regénynek, mely két elveszett lélek találkozásáról és be nem teljesedett szerelméről szól. Most nem így találom látni.
Nem más, mint egy személyiség fejlődés nélküli, bosszúból táplálkozó férfi CV-je. Nagy a valószínűsége, hogy öt, tíz, ötven év múlva megkövezem magam emiatt a kijelentésem miatt, de a mostani tényállás azt mutatja, hogy ennek a könyvhöz annyi köze van Catherine-hez, amennyi köze lehet egy szereplőnek egy 400 oldalas könnyben, aminek lapjain a 200. oldal előtt elhalálozik.
Nem, ez a könyv Heathcliffről szól.
Mondhatnám, hogy érzékelhető személyiségének a fejlődése, de akkor hazudnék.
Ugyan azok a problémák, viselkedés zavarok, s ugyanannak a keresztnek hordozása egész életében, melyet rá akar vetíteni az úgyszintén hiperaktív, majd később ideggyenge, enyhén örült gyerekkori barátjára, majd állítólagos szerelmére (szerény véleményem szerint csupán nem tudja elfogadni, hogy a nőt lecsapták a kezéről.)
Bár életem folyamán, találkoztam olyan pszichés zavarokkal küzdő kisfiúval, akinek az anyja nevének kimondásával, már komoly eredményeket tudtunk elérni, annyira tartott az édesanyától, de nem a fizikai megtorlás végett, hanem mert annyira önző mód, és mélységesen szerette Őt.
Itt is ez a szituáció fordulhatott elő, egy kisebb vérfertőzéssel egybekötve, amit a jövőben (a filmekben pedig egy színésznővel parókában) Cathy jelenít meg s megváltva szüleik és rokonaik bűnét, élnek mint Ádám és Éva, az alma előtt ő és Hareton.

Személyiség fejlődésen itt aki át esett, az a pletykás Nelly, Isabella, meg a tenyeres talpas Hareton gyerek, esetleg s körülbelül ennyi.

Megérte e elolvasni?
Hogy a viharba ne?! Brönte minden sora, mondata, meghozza a békét, amit csak a ködös Angliában játszódó könyvek adhatnak. Mint Beatrix Potter, balzsamozza a lelkedet kis nyuszik nélkül.
Mi nekem Heathcliff & Catherine  civódása?  182 oldal. S azt hiszem, ennyi pont elég is lenne.
Mi nekem az Üvöltő szelek?  Mint a Jane Eyre és az Agnes Grey édestestvére, nem élhet az egyik a másik nélkül. Bármennyire is angol, bármennyire is régi nyelvezetű, balzsam a szívnek.
A filmek? könnyíthetik a megértést a gy.p. társadalomnak, de messzemenően nem adja vissza az írónő szavait…

Pár sorral zárnám gondolataimat. Catherine olyan ritkán osztotta meg velünk valós érzelmeit, bátorodtam párat kigyűjteni, mert bár egy kétszínű színésznőnek tűnik, mégis volt benne annyi becsülni való, hogy élete végéig kitartott így, vagy úgy Heatchliff mellett. Még ha a frászt is hozta néha rá…

"…hanem mert ő én inkább én , mint jómagam. Akármiből gyúrták a lelkünket, az övé és az enyém egy anyagból való: Lintoné pedig annyira különbözik attól, mint a holdsugár a villámtól, vagy a jég a tűztől…"

"...Ha bánatom volt ezen a világon, az Heatchliff bánata volt, és mindet láttam és éreztem a kezdet kezdetétől: életem nagy eszméje – ő maga. Ha minden egyéb elpusztul, és ő megmarad, én is tovább élek,? ha minden egyéb megmarad, és ő megsemmisül, hatalmas idegenné változik a világegyetem: nem érezném, hogy a része vagyok.
Linton iránti szerelmem olyan, mint az erdők lombja: az idő meg fogja változtatni, jól tudom, ahogy a tél megváltoztatja a fákat. Heatchliff iránti szerelmem az örök sziklaágyhoz hasonlatos: kevés látható öröm fakad belőle, de nélkülözhetetlen…"

„…Bárcsak kislány volnék újra, edzett, szabad, vadóc: kacagnék a sérelmeken, nem őrülnék beléjük! Miért változtam meg ennyire? Miért kavarodik pokoli örvénnyé a vérem néhány szó hallatára? Megint magamra találnék, csak lehetnék újra a hangás domboldalon! …Tárd ki az ablakot: támaszd ki egészen! Gyorsan…miért késlekedsz? … ….”

Miért, miért ily elviselhetetlen a magány? Mely fojtogat, nem enged.. ezernyi egy ember vehet körül, ha igaz barátod nincs, örökké az örvényben ragadsz. Kívül nevethet az arc, mondhatsz kedves szavakat, de belül pereg a könny, s nem enged…rabságban tart. Olvashatsz bármennyit, nem fogod megtalálni azokat, akik tényleg azért születtek, hogy együtt alkossatok egyet. S minél több időt töltesz el egyedül, annál nehezebb felvenni egy olyan embert a sok stoppos közül, akivel együtt tudsz lenni. Akinek nem viszolyogsz a baráti ölelésétől.
Miért diszkrimináljuk az érzelmeinket? Minden film, könyv, arról szól, hogy nyisd ki a szíved s szeress. Üvöltő szelek: Hareton példája, Alkonyat: Bella& Edward, Jane Eyre Mr. Rochester-e s még sorolhatnánk. S mi még sem vesszük a jó példát.
A XXI. századi társadalom talán képtelen a szeretetre? Mi más bennünk, mint elődjeinkben? Előbb haltak, mi meg később, de előbb is házasodtak. Társadalmi elvárás lett volna?  Talán a hitélet hiánya? Nincs hitünk Istenben, így másokkal is bizalmatlanabbak vagyunk…
Mi a magány…”Mi ez a kínzó gyötrelem, ami rámtört hirtelen? Miért fáj? Miért fáj? Miért retteg a szívem, hogy szétporlad hitem?”

books vs boys

              Önsegítő könyvek
Mik is ezek? Kikölcsönöztem 4 könyvet a könyvtárból:
Covey: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása
Brönte: Üvöltő Szelek
Tolsztoj: Anna Karenina
Meyer: Alkonyat
mind a négyben van jellemfejlődés, nők, esetleg pasi, szerelem, szenvedés.
Mégis mi a különbség a ponyva és a szakkönyv között? Melyik tud hatni jobban a tudatunkra?
A ponyván sírsz, átéled a csip csup szenvedést, mint egy Fable könyvben. Meyer befutott regény-sorozatában megismerhetjük Bellát, az önértékelési zavarokkal küzdő, értelmes érzelemre képes, mégis céltudatos lányt (kérdem én, láttunk már ilyet?!) Catherine és Heathcliff fura, szinte már földöntúli kapcsolata, mely mindkettejük s egyikük titka sem. Mély és feledhetetlen. Szerelmük/szeretetük avagy vulkánként dübörgő szélsőséges személyiségük felülemelkedik mindenen és mindenkin. Anna, aki a társadalomnak ellentmond, s a követi a szívét...vagy mi.
Nos, miközben a férfi és női szerepeket és szövegeket kutatom a közösségi oldalakon, utcán, könyvekben, olvasás közben figyelem, melyik az a könyv amelyre nem reagálok úgy mint Bridget Jones az újévi pulykapartyra...illetve melyikre reagálok úgy mint egy bizonyos pulcsira...
Mert honnan tudod, hogy egy nagy Ő jelölt áll veled szemben? Amikor hirtelen ott a szikra.Amikor eldobod  a listát.
Eldobod? Vagy csupán a listát hozzárendeled a kiszemelthez, s így a fantáziád fűszereivel, a módosított listával és a szikrával meggyőzöd magad, hogy ő Mr. Tökéletes.
Tudod, hogy mindig ezt teszed, mégis megteszed? Miért?
Mert szeretnél találkozni a saját Mr. Big-eddel, akivel elmehetsz a városházára idétlen kék fejdísszel vagy habos babos ruhában, mindegy mert reméled hogy szeret s te viszont szereted. Őt.
Éljen a képzeletbeli mr. Big!

Az amerikai álom ???!

                                                       Csajparty-Kanbuli
                                                                I.Rész

Vázoljuk a helyzetet.
Party-time. Csini rucik. Hajlakk és vakolat. Becsípett, vihogó lányok a buszmegállóban magas sarkúban. Vagyunk mi csajok, átmegyünk egymáshoz, készülődünk. S mindezt miért? A Pasik miatt. A rivalizálás miatt. Magunk miatt?!
A felhozatal:
Van a vékony de gyönyörű lány, aki nem tudja magáról hogy az, s azt sem veszi észre hogyha flörtölnek vele. A party-cica, aki mindenkivel jóban van, mindenkivel csacsog, s egy kis sminkkel bombanővé lesz. Vannak akik kicsit szélesebbek, de van szexuális kisugárzásuk, s vannak akiknek nincs. Mégis ennyi eltérő ember, de tudnak együtt bulizni, a kérdés az, mind élvezik e?
Mit gondolnak rólunk a pasik? Ki jön be nekik jobban a szexi bögyös a vékony de szép vagy a bombanő? Esetleg aki karót nyelt, s remélhetik, hogy a mélyén egy vulkán rotyog? Milyen térbeli vonal választja el a külső és belső tényezők közti különbséget a párválasztás bonyolult s mégis rém egyszerű bombakeresőjében? Mire megyünk sex vagy szerelem. Hajnalig vagy Holtomig?
      Feltettem pár 18-30 közötti srácnak fiúnak, férfiállatnak, mi alapján választanak ki egy csajt?

A válaszok:

„elsőre megnézem hogy néz ki (arc, alak, ilyesmik) ha a külvilágban is elfogadható akkor még megnézem a testbeszédét „
Azaz szexi ruci, amelyet a Társadalom is elfogad( itt a reklámok világának az erejének megnyilvánulását láthatjuk) utána meglesi a próba-pasi, hogy dobálja e a csaj a haját illetve, hogy mennyire részeg.. 

  „ha megérti valaki, hogy mi az a 42 és tudja, hogy miről beszélek, akkor már jó úton halad”
Óóoo, itt már az úgynevezett intelligencia is számít..olvasta e az Útikalauz stopposoknak c könyvecskét. Ha néma, úgy néz ki mint Quasimodo s annyi esze van mint K.T. szemöldök asszonyságnak, az nem baj…

„ne verjem meg sportban.”
Értjük mi ezt… gáz ha a csajod erősebb….:(

„inkább legyen értelmes meg boldog …mint hogy szexi legyen és tök hülye meg boldogtalan, azt siránkozzon…”
Értem, szóval legyen néha orgazmusa s járjon egyetemre s ne hisztizzen. hm..

„legyen szép ( nem kurvás , szép!)

én azt szeretem ha egy lányon hosszú farmer csőnaci van vagy pedig valami elegáns ruha

egy igazi nő magas sarkút hord

akkor legyen hosszú haja ( mondjuk mellig érő vagy hosszabb )

a hajszín mindegy csak jól álljon neki

legyen vékony

legyen

okos intelligens

lehessen vele értelmesen beszélgetni

érett gondolkodású legyen”
Szép..szép gondolat. A csőnaci mindenkinek jól áll, a magas sarkú hosszabbítja a lábat, a szépség relatív fogalom, ahogy az intelligencia is.Póthaj kicsit drága.

„legyen ön maga és őszinte és ne játssza meg magát. „

„lehessen vele beszélgetni kirándulni

legyen komoly és legyen elképzelése a jövőjéről

és ne 120 kiló”

„legyen nedves”

Pff…szexista.

„a haj elsősorban hosszú de ha nőies akkor akár lehet rövid is (a tüsi meg a kopasz kilőve :P) a szín mindegy a ruha meg szintén valami nőies, a lényeg h ne bociterep legyen ”

Mi az a bociterep?

Nos itt a bűvös lista. a Pasik listája. Elhisszük? Nem? Nem. Mégis próbálkozunk…