tyúk-tojás- kakas avagy hogyan készül a rántotta reggelire

"Felnőttnek lenni annyit jelent, hogy egyfolytában el kell tűrni a kellemetlenségeket, a szökés lehetősége nélkül."

Rafael Seligmann

Mindannyian használunk közhelyeket, szállóigéket, némelyiket gyakrabban is a kelleténél. Sőt, vannak kedvenc gyűjtőhelyeink is.
Mind ismerjük a varjú meg a róka sztoriját a sajttal, meg h a teknős gyorsabb, mint a nyúl. Mi a közös bennük? A jó győzedelmeskedik, tanulságos, hogy hogy éljük az életünket. Vagy hogyan ne. Megfogadjuk e ezeket a rövid foszlányokat, miket gyerek korunkba belénk neveltek? Avagy vagyunk e annyira zsenik, hogy befogjuk a szánkat s megesszük a spenótot.

  Vegyünk egy alapfelállást.  Elmegyünk bulizni. Többet iszunk a kelleténél. Tudjuk, hogy nem szabadna, hiszen másnap munka van. Végig pörög az agyunkon, egy pillanatra, hogy nem kéne, de hát a többiek is koccintanak, akkor én miért maradnék ki? Meg kell felelni a társadalmi elvárásnak. Meg kell –e felelni a társadalmi elvárásnak? Vagy odasúgjuk a mixernek, hogy a vodka helyett gyümölcslevet rakjon a koktélba, mikor a lányok nem figyelnek? Mi ez?

„Haszontalan dolgoktól megszabadulni nem feladás, hanem maga a felnőtté válás. "
Laurell Kaye Hamilton

Felelősség. Felelős vagy magadért, a munkádért, az életedért, másokért. Úgy gondolom, ez, az azt a fordulatot hozza az életedbe, amit felnőtté válásnak neveznek. Avagy leesik a tojáshéj a seggünkről. Benő a fejünk lágya. Soroljam még?

    De arra is rájöttem, hogy nem az a legnehezebb, hogy magadban elfogadd a tényt, hogy már te is egy vagy a szürke eminenciások között, hanem az, hogy ezt megértesd, s elfogadtasd a világgal.

Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk, igyunk és más felnőttes dolgokban vegyünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősségteljesek legyünk. Komolyak, felnőttek. Megnövünk, megöregszünk, de felnövünk-e valaha is? Valahogy felnövünk, családunk lesz, férjhez megyünk, elválunk, de többnyire ugyanazok a problémáink, mint tizenöt évesen. Mindegy, mennyit növünk vagy öregszünk, akkor is örökké botladozunk, örökké keresgélünk. (grey's anatomy/

Egy kis kérdezgetésre adtam a fejem, hogy ki, hogyan élte meg a felnőtté válást? Mikortól vagyunk felnőttek? Életkor? Státuszváltás? Lélektani döntés? Hozzáállás? Öltözködés?

„- Amikor elkezdtem dolgozni és igen, nagyon, de nagyon tudatosult bennem, de ettől függetlenül azt csinálok, amit akarok. "
- Például, ha  a baráti társaság elmegy bulizni, tudnál e nem-et mondani, mert másnap dolgozol?”
-  "Sose mondok nemet ….de mérlegelés után döntenék :) "

„Hát erről nekem elég érdekes a felfogásom.  Igaz hogy felnőttem és ennek megfelelően próbálok élni,  de csak is azt csinálom amit akarok úgy gondolom hogy akkor vagyok boldog , ha azt csinálom amit szeretek és a körülöttem élő emberek is akkor lesznek boldogak és akkor érzik jól magukat velem.

 Az hogy már nem vagyok 15éves csak más megvilágításba helyezi a dolgokat több mindent értek stb...

Ezért van az hogy egy 16 éves gyerek is lehet olyan mint egy felnőtt a gondolkodásában érett és ha az meg van akkor már csak a tapasztalat kell hozzá vegyük a cserkészeket ha már.. ők is korán 14-15 évesen felelősséggel tartoznak mások iránt.  Fel kell nőniük folyamatosan újat kell tanulniuk és tágítani kell a saját és a hozzájuk tartozó gyerekek világlátását felelősség, nyitottság, tapasztalat, és az hogy mindig azt csinálja az ember amit  szeret.

Véleményem szerint az a legfontosabb :)

 „huuu...  Én 16 évesen már úgy éreztem felnőttem! Azóta dolgozom, önellátó vagyok. De igazából 26 évesen "nőttem" fel igazán, amikor eldöntöttem, hogy mi akarok lenni. Azóta tanulok, és lassan célba érek  Kb. 20 éves korom óta érzem, hogy nem tehetek meg mindent, amit akarok  ”

- „Hogy érzed, felnőttél már? Mikor és hogyan tudatosult benned, hogy már többé nem csinálhatsz azt, amit csak szeretnél?”

-„Hm..... Elgondolkodtató. Szellemileg igen, de társadalmilag nem.”

 - Szerinted mitől lesz valaki felnőtté?

- Én valahova az önálló megélhetés és  a saját lábon megmaradás/élés határvonalra raknám a társadalmi megítéltségét.
Szellemileg : ha a világot kellő tisztelettel es érdeklődéssel figyeli. Bar ez utóbit az érett gondolkodáshoz sorolnám ..

„felnőni felnőttem, nagyjából, amikor a nyakamba szakadtak a családi anyagi gondok, meg a családom teljes probléma megoldási képtelensége amire persze mindig van kibúvó magyarázat.... úgy 2--3 éve kezdődhetetett ... a folyamat vége az elköltözésem amit szintén jó pár éve tervezgetek ... persze nagyon hosszú folyamat volt ... 
az meg hogy tudatosult e már bennem h nem tehetek azt amit akarok ... ezzel igazából nem egészen értek egyet, tulajdonképpen nincs nagyon olyan dolog amit ne tennék meg de meg akarnám, ahol ott akarok lenni, ott vagyok, amit meg akarok tenni megteszem, tény, h emiatt nem érek sosem haza 11 - éjfél előtt, (tudod, ez a semmire sincs időm mert mindenhol vagyok szindróma :)„

"Ez egy nagyon komplex kérdés nálam... Nem érzem magam 

felnőttnek, vagy inkább nem akarom, de valójában a párommal 

lakom a saját lakásomban és a mi munkánkból élünk, leginkább az 

enyémből. Kb ez ami megmutatja hogy igen, felnőtt vagyok, de 

ugyanakkor szeretném még csinálni a korábbi dolgaim, aminek 

leginkább a párom az akadálya, mert szeretné ha több időt 

töltenék vele. Ha ő nem lenne lényegében azt csinálnék még 

mindig amit szeretnék. Persze a munka mellett, de gyerekként ott 

van az iskola, ami hasonlóan leköti az időt. Alapvetően nem érzem 

magam felnőttnek, majd akkor szerintem ha lesz gyerekem, de még

az se biztos, lehet, hogy akkor is gyerekként fogok viselkedni. 

Szerintem ez nem is gond..."

Kérdezhetjük, mi miből következik, melyik az a pont, ahol hivatalosan is felnőtté válsz? Mi volt előbb, az elhatározás, a döntés, vagy maga a folyamat, mi közben vagy után, rájöttél, hogy felnőttél. Vagy csaj úszol az árral, s reménykedsz, hogy nem fulladsz bele. Görcsösen kapaszkodsz egy ágba, s imádkozol, hogy vége legyen? Vagy megpróbálod élvezni, felfekszel a hullámokra és nézed a körülötted lévő világot?
Nem a cél a lényeg, hanem a megtett út.

"Sok időt pazaroltak már el a kérdésre, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás. Természetesen a kakas."